Rólam
2025-ben végeztem az ELTE fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia szakán. Ezt követően iskolapszichológusként dolgoztam, jelenleg pedig kórházi gyermekszakrendelésén dolgozok pszichológusként. A gyermekekkel való munka különösen közel áll hozzám, mert inspirálónak tartom végigkísérni és megérteni, hogy éppen hol tartanak a fejlődésükben, milyen nehézségekkel és erőforrásokkal rendelkeznek.
Zeneterapeutaként a művészetterápia egyik olyan formájával dolgozom, amely a zene hatását használja fel tudatosan, egy folyamat részeként. A zeneterápiában megjelenhet például zenehallgatás, amely érzéseket, emlékeket vagy belső élményeket hívhat elő, de hangszeres játék és improvizáció is, amelyek támogatják az önkifejezést, a kommunikációt és az érzelmek feldolgozását. Ez a terület különösen közel áll hozzám, mert hiszek abban, hogy az alkotás és a kreatív önkifejezés fontos erőforrás lehet mind az önismereti folyamatban, mind a hétköznapi életünk során.
Hiszek abban, hogy gyermekkorban még megelőzhetők a felnőttkorban kialakuló nehézségek, hiszen a gyerekek idegrendszere folyamatosan fejlődik, így viselkedésük, érzelmeik ésreakcióik is folyamatosan formálódnak. A szülő a gyermeke legnagyobb szakértője, a terápiás folyamatban pedig erre a tudásra építve tudunk együtt dolgozni a felmerülő nehézségeken.
Egyéni folyamatban gyerekekkel, kamaszokkal és fiatal felnőttekkel dolgozok együtt. A hozzám fordulóknak igyekszek biztonságos és elfogadó teret teremteni, ahol önmaguklehetnek és ahol a nehézségek is kimondhatóvá válnak. Azt gondolom, hogy mindenkiben vanvalamilyen belső potenciál, amit megfelelő figyelemmel és támogatással elő lehet hívni.